Érdekes tacepaó várt minket késő este az egyetemi szállásunk bejáratánál: piros alapon, fekete betűkkel nyomtatott figyelmeztetés, miszerint a St.Thomas egyetem területén illetve annak környékén kukkoló leselkedik. A csajok azonnal pánikolni kezdtek kicsit. Ying meg nem értette,mit is az, hogy „peeping incident.”
A kiírás szerint fotókat és videókat készít a kis perverz az ablakokon belesve. Szóval egy multémédia-kukkolót kell keresni a környéken. Az ablakon való leselkedés nem nehéz, mert sok helyen nem használnak függönyt. Mindig is mondtam, hogy nem jó földszinten lakni…Az elkövetőről nincs pontos személyleírás, csak annyi, hogy magasabb, sötéthajú, jókötésű, 20-30 év körüli fehér férfi. Nos, ez akár az egyetem hímnemű hallgatóinak jelentős részére igaz lehet. Bár a skandináv bevándorlók miatt sok a szőke. Az azért megnyugtató, hogy az egyetem ennyire komolyan veszi az ilyesmit és még jótanácsokkal is ellátja az embert, mit tegyen a biztonsága érdekében.
Minneapolisban egyébként a University of Minnesotán történt szexuális zaklatások miatt nyomoz a rendőrség. Rövid időn belül három esetet is jelentettek. Mindegyik valamelyik koliban történt. A tudósítások elég szemérmesek, nem igazán lehet tudni, hogy a zaklatás mit jelent…. Illetve: a St.Thomas egyetem női wc-iben szórólapok vannak ezzel kapcsolatban, hogy mi minősül zaklatásnak, erőszaknak, hova lehet fordulni. Ez elég diszkriminatív, mert a férfi mosdókba nem helyeztek ki semmi ilyesmit!
És ha már egyetem- reggel Saiddal elmentünk egy órára. Kötelező volt arészvétel. Reggel 8-ra! A csoportból senki sem lelkesedett az ötletért, én csak azért vállaltam el, hogy minél előbb túllegyek rajta, és délelőtt bóklászhassak. Kellemes csalódás volt. Etika órára ültünk be. Bő tíz nebuló és tanárnő. De nem ám mint otthon, hogy katonás sorokban ülnek, és bőszen jegyzetelik a Prof. megkérdőjelezhetetlen szavait. A reggel egy kérdéssel indult. Úgy nézki minden óra elején föltesz valaki egy kérdést, amelyre mindenkinek válaszolnia kell és megindokolni a feleletet. Ma az volt a feladat, hogy ki hol élne Amerikán belül, ha választhatna és miért. Ez kellemesen ellazítja az embert, a kora reggeli idő miatti agyleállást beindítja.
Utána komolyabb dolgok is szóba kerültek. ÉS a diákokat bevonta a tanárnő. De amikor kérdezett valamit, nem lexikonszerűen, lehetetlen adatokat kellett sorolni, villogva a többiek előtt, hogy bebifláztam valamit, hanem gondolkodni kellett. Érvek-ellenérvek egy adott téma kapcsán, felhasználva a korábban tanultakat. Susan tényleg kíváncsi volt arra, hogy a diákjai mit és hogyan látnak. Persze egy átbulizott éjszaka után sokkal kényelmesebb a magyar rendszer: beülni egy órára, elbóbiskolni, esetleg jegyzetelni.
Az amerikaiak imádnak általánosítani, meg talán leegyszerűsíteni. Kicsit mintha mindent szögletesítenének, hogy beférjen a két skatulya egyikébe. Mindent feketén-fehéren, jó-rossz vonalon akarnak szortírozni. Szürke, vagy „nem is olyan rossz” kategória nincs. ÉS csak egyféle nézőpont lehet helyes. Jó, persze, olykor van igyekezet, hogy kissé másra is figyeljenek. Ilyet is láttunk ma. Az ázsiai sajtóról beszéltek, hogy ott általában a kormányok erőteljesen kordában tartják a sajtót (Japánnal mi van???). Míg nyugaton minden nagyon demokratikus, tiszta és szabad (és Newseum térképe, a sárgára mázolt Berlusconi féle Olaszországgal, amely azt jelenti, hogy a sajtó részben szabad…?).
De ezek ellenére jó volt az óra. Mi is elég sokat beszéltünk. Meghallgattak, érveltek mellettünk és ellenünk. Sajnálom, hogy nem tanulhattam ilyen közegben. Azért éltem a gyanúperrel, hogy a mi kedvünkért volt ilyen az óra, hogy pörgős, bevonós…de nem…A diákok mondták, hogy máskor is így csinálják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése