Az, hogy elmenjük egy árutőzsdére alapesetben nem hoz izgalomban. A kialvatlanság miatti már-már fásultságnak is beillő zombiüzemmódban közlekedtem ma délelőtt. A tőzsde épülete azonban felvillanyozott: gyönyörű art deco. Az előcsarnoka is lélegzetelállító. A helyzeten sokat dobott, hogy reggelivel vártak minket. Ingyen kaja, kávé- az újságírók álma! Bagel, croissant, krémsajt, édes péksütemények és gyümölcs. Késő délelőttig elnyammogtunk rajta. Nagyon jó úgy gyümölcsöt enni, hogy megpucolva, feldarabolva eléd teszik.
Bő félórás locsogás és evés után levittek minket a parkettre. Fél tízkor kezdődik a kereskedés. Sok brókeren valami fura, borzalmas műanyag szövetből készült zakó volt. A legtöbb amolyan necc-beütésű. Kötelező a zakó, de hogy megtudják egymás különböztetni, más-más színű izé van rajtuk. Mi a kukorica kereskedés sarkánál álltunk. A sziréna (harang) megszólalása előtt nagy nyüzsi lett. Idegesen jöttek-mentek a brókerek és elvétve néhány brókerina is. Azért ez még igencsak férfi szakma. A csengő megszólalásakor pedig elszabadult a pokol. Az egy rakáson álló embermassza üvöltözni kezdett torka szakadtából, mutogattak, jeleket használtak, ugráltak… mint valami diliház gumiszobájában. ÉS ezt naponta, hosszú órákon át csinálják. Félelmetes volt.
Amikor visszamentünk a két szinttel feljebb lévő terembe, amely elvileg hangszigetelt, még ott is hallottuk a kiabálást- tuti alapkövetelmény a jó orgánum. És az se árt, ha valaki jó magas. Minél feltűnőbb és zajosabb valaki, annál jobb.
Délutáni találka előtt volt némi szabadidőnk. Ritka kegy. Aludtam egy fél órát, majd nyakamba vettem a várost. Chicago jó hely. Legalábbis ez a része, ahol mi vagyunk. Vannak terek, parkok, nem nyomasztóak a felhőkarcolók, mint New Yorkban. És a légkondit itt nem eszement módon használják! Üdítő kivétel. Végre nem fagytunk meg sehol, ahova bementünk. Igaz, itt már nagyon kezd ősz lenni.
A nap legjobb dobása volt, hogymegfogadtam Csilla (meg a férje, Joe) tanácsát: Hancock Center tetejére felmenni, az étterembe. Nem fizetős, mint a Sears (aminek más neve van, miután valaki megvette….).Szobatársam is jött. Mázlink volt: amikor fölértünk, volt szabad asztal. Az ablak közelében- viszonylag. Lélegzetelállító a panoráma a 96. emeleten. Hatalmas ablakok minden oldalon. A kilátás sokkal jobb, mint az Empire State Building tetejéről, ahol tömegnyomor van, vagy ha felmész a 102. emeltre, akkor kalitkányi helyen topoghatsz.
A pincérnőnk szerint csaknem német akcentusom van. Ő már csak tudja, ott járt suliba, picit még beszélt. De amúgy chicagói születésű.Pazar volt a város felett sütizni. És a lounge-ban nem is voltak elszállt árak. Csilla szerint a legtutibb kilátás a női klotyóból nyílik a tóra. Gondoltam, hogy a férfi mellékhelyiségben is akad ablak, hogy leellenőrizzem. Hát nem volt! De a nőibe mégsem mehettem be…
Lefele valami focicsapattal jöttünk. A lift baromi gyorsan lent volt. Fölfele kicsit rossz volt menni, mert a kabin rázkódott, billegett. Azonnal vészforgatókönyv jelent meg az agyamban: ahogy a lift megáll, elszakadnak a kötelek, mi a mélybe zuhanunk….De, mint a mellékelt ábra is mutatja, sértetlenül megúsztuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése