American life

Vasárnap nincs is jobb dolog, mint kiruccanni valahova. Ideális, ha van egy nyaraló. Mondjuk egy tó partján- be a kocsiba és sipirc láblógatni a parton. Most ezt mi is kipróbáltuk- amerikai módra. Toni ugyanis meghívott Minneapolis környéki nyaralójukba. Vízisízni, strandolni, semmittenni, enni, inni, pihenni. Ahogy az a középosztálybeli, tehetős (fehér)amerikai családoknál dukál. Bő 40 perc alatt ott is voltunk. Útközben még tankolni kellett a minibuszba. Majdnem 30 gallon benzin fér bele! Atyám- csak apslogtam. Múltkor nem is figyeltem, mennyi ment bele.

A tankolásnál kicsit megszívtam. Valami fura kút volt. Itt olyan, hogy választhatsz: kinn, a kúton, kártyával fizetsz, vagy bemész a pénztároshoz. Gondoltam, majd kifizetem- David ugyanis elhúzott, elfelejtette, hogy a furgonban nincs benzin. Szóval, követve az utasításokat, kártyát be a résbe, majd ki, beütöm, hogy mit akarok, majd nem történik semmi. AZ első tankolásom is égő volt, miután azt se tudtam milyet kell beletölteni, meg, hogy hogy. Fölfedeztem a kallantyút, amit fel kell emelni. Megtettem. De mintha nem ment volna a benzin. Lecsaptam. Amivel megszakítottam az egészet. Így 17 centet levont a kártyámról…Újra akartam kezdeni. Erre a gép kiírta, hogy vegyem fel a kapcsolatot a pénztárossal, aki azt mondta: visszautasították a kártyám…Azóta is izgulok, hogy mi van, mert a Visán van az összes saját pénzem. Nagy szarban leszek, ha valami elkúródott…De csak pozitívan! Nem lehet baj! Végül David is befutott, és a WPI kártyájával kifizette a benzint.

Toniék háza a Minnewashta tó partján fekszik. Több nyaraló is van egymás mellett, szép zöld pázsittal, amerikai zászlóval, parkolóval garázzsal. AZ utcáról nézve egy földszintes, nem túl nagy épület várt ránk- persze fából. Mi másból. Toni és a mamája hatalmas vigyorral, boldog csiviteléssel köszöntött minket. Majd levezettek a hátsó kerthez. Mivel domboldalon áll a ház, a frontról nem is látszik, hogy két szintes az épület. És nem is kicsi. A lankás kert végében a stéh, egy motorcsónak és egy motoros kishajó, vagy mi fityegett a vízen. A háznál fák, székek, ágyak vártak ránk. Meg három megrakott hűtőtáska. AZ italokat (sörök, üdítők, borok, vizek) berakták és egy rakat jeget szórtak rá. Praktikus. Jó hideg volt minden. Volt némi rágcsálnivaló is.

Eredetileg arra számítottam, hogy majd unatkozom. Ennyi idegen előtt nem akarok hájbemutatót tartani. Szereztem valami könyvet- de hamarosan elszundítottam egy kényelmes pamlagon. Madárcsicsergés, árnyék, kellemes meleg, hűs szellő, meg a mellettem anyázó Abel, aki interneten nézett valami kosármeccset- most van a világbajnokság. Szóval idill és nyugalom. Aztán fölkerekedtem, mert a csajok a motoros bárkára nachost és mártogatót vittek. Mire odaértem, el is indultak. Mentem velük.  Kicsorogtunk a mólótól. A szél miatt elég hullámos volt a víz. Ying életmentő mellényben vigyorgott a fedélzeten a nachos mellett. Nem tud úszni. Mindent fényképezett, mint egy japán. Imádja magát fotóztatni.

Aztán kikötöttünk, és csónakot cseréltünk. Ezzel a bárkával csak totyogni lehet a vízen. De most Toni, a szupervuman leeresztette a motorcsónakot. A hullámhasítósat. Mögé lehet kötni egy tube-nak nevezett izét. Ez egy felfújható korong, kapaszkodni kell benne. Vízisí light amatőröknek. 

Senay és Anshika voltak az elsők, akik kipróbálták. Pattogtak a vízen. Hamarosan mentőakció is kellett kiemelni őket. Hanan, Ramadán ide vagy oda, böjtölésre fittyethányva felöltötte a fürdőcsadorját. Pechjére nem hozott másik kendőt-izgult, hogy vizes lesz-e. A végén az lett. Senayjal rosszul kapaszkodtak és alámerültek. Ez volt a második mentőakció. Nagyobb volt az ijedelem, mint a baj. Ismét partot értünk, magamra kaptam a fürdőgatyót és egy pólót,és Saiddal rámásztunk a kerek izére. Hát, távolból tök könnyűnek néz ki…hogy csak kapaszkodni kell. De amikor rajta vagy…huhhh…! Alaposan kell markolni a foggantyúkat. De jó érzés. Leszámítva, ha padlógázzal hasít a csónak és pattogsz a vízen. Said nem bírta sokáig, leálltunk. Én lepottyantam az izétől, és annyira röhögtem, hogy vissza se bírtam menni. Fölevickéltem a csónakra. Persze engem senki sem fényképezett...Modupe is kipróbálta a víziizét. Pedig nem is tud úszni. Mentőmellényben hasalt a korongon. Élvezte, de nagyon. Mikor kikötöttünk, kissé elfelejtettük, hogy a nigériai kolléganő ott fityeg a  korongon. AMikor kapcsoltunk,kihúztuk a csónakhoz...Na, akkor pottyant a vízbe, és kezdett el kiabálni, hogy segítség, elmerülök. Toni gyorsan túlkiabálta, hogy állj a lábadra, nem mély...És valóban. Mint a filmekben. A nagy ijedelemre egy ölelés volt gyógyító hatással.

Abel, a lakótársam egyedül vette birtokba a korongot. Toni, a pótmama, padlógázt nyomott, kanyargott, forgott a vizen. Abel meg szinte repült a gumiizével a tó fölött. De nem engedte el. Végül csak belepottyant. De Toninak alaposan meg kellett ezért dolgoznia. Utána nagyon fájlalta a karjait…

A vízisízés nem ment nagyon senkinek. No, nem mintha én kipróbáltam volna. Darko volt az első delikvens. Toni szerint szuperül ment neki. Mit mondjak…a filmeken az egész tök egyszerűnek tűnik. Ráállsz, elindul, mész. Ehhez képest…Senay és Abel is a vízben maradt. Nekem meg rákvörösre égett a fejem. Pedig a csónakban találtam 50 faktoros krémet. Folyamatosan kenegettem magam, de akkor már késő volt. A végén a fejemre raktam egy törölközőt- mondtam is Hanannak, hogy akkor most csador van rajtam…

A vizes kalandok után zabáltunk. Mindenki nekiesett a kajának. Éhesek voltunk- senki nem ebédelt, csak rágcsálni valókat ettünk. Egy ideig csöndben majszoltuk a kaját. Amikor az energiaszintünk helyre billent, már készek voltunk cseverészni is.

Jó volt…teljesen kikapcsoltunk, a világ bajai megszüntek. Az elegáns tópart mellől kicsit valószínűtlen, hogy valahol lőnek, robbantanak, vagy, hogy bárkinek is éheznie kellene. Szép, békés kisuvickolt élet. A különbség talány annyi, hogy itt, ha tanulsz, és dolgozol, akkor természetes, hogy van. Nem szólnak meg érte, mert tudják, hogy megdolgoztál érte. Ezt irigylem tőlük. Hogy lehetőségük van így megdolgozni a dolgokért.

Holnap irány Iowa. Öt órai autózás- külpol és szója. A kukoricaföldek államában:)