Hit the road, Jack… ez a szám illene a mai naphoz. Jó kis utazás Minnesota közepébe. Oda bele, a nagy erdők közepibe. Egy gyors megálló Duluthban, ahol Bob Dylan született. A Lake Superior olyan, mintha az Adria lenne. Hatalmas. Tűz a nap, de közben hűvös van. Isteni érzés, kár, hogy ennyire rohantunk. Van egy híd, amelyet fölemelnek. Nem, nem fölnyitnak, hanem a közepét, az egészet fölemelik több tíz méter magasba, hogy a hajók elférjenek alatta. A kocsik addig türelmesen várnak. Amerikában általában mindenki türelmesen vár. Mármint itt vidéken. Ha dugó van, békésen araszolnak, senki sem pattog egyik sorból a másikba.
Érdekes a hatalmas kocsit vezetni. David a saját Saabjával jött, ott hasít előttünk. A Ford nehezen gyorsul. Behemót állat. Még nem találtam neki nevet. Randa dög, az biztos.
A táj szép. Erdős, zöld. Sokan mennek kenuval, lakókocsival valamerre. Persze mindenki nagy dög kocsival. Ahogy egy itteni ember mondta: a Toyota Corolla egy kisautó. Hát, ezekhez a batárokhoz képes tényleg az. Nem is tudom mit kezdenének itt egy Smarttal. Útköben megálltunk valahol, de rohanni kel. Gyönyörű vízesések. Még a kötelező „itt voltam” fotózkodásra is alig van idő. Várnak Elyben. Jól el is késtünk- de ez David hibája, mert vagy 45 percet kellet rá a koli előtt várni. De mindegy is. Az autópáyáról mellékútra térünk. Ely 61 mérföld. Jáj…kanyargós, szerpentines utakon nem egyszerű a fürge Saabot követni. AZ elején egy-egy kanyar eléggé élesre sikerült, úgyhogy inkább hagyom menni Davidet, és vele Lotfullahot, Senayt és Anshikát. A többiek elaludtak, valami vacak zene szól a rádióból. Legszívesebben én is elbóbiskolnék. Kész szerencse, hogy kéznél van némi kávé.
Végre Ely tábla! Egy kisváros a semmi közepén. Nagyon amerikai. Amilyen az itteni road-moviekban láthatóak. Főutca, pár bolt, házak. Jó, nem annyira poros, de hát itt északon nem olyan száraz az éghajlat. A sokórai vezetés után attól szorongtam, hogy kinek a karmai közé kerülök. Még az út előtt azon poénkodtunk, hátha valaki valami perverzhez kerül. Anshika még egy, a női wc-ben található szórólapot is hozott nekem a szexuális zaklatásról. Cinthia várt rám, meg, mint kiderült, Abelra is. Egy jó 70-es, mosolygós néni. Zenész. Fuvolázott régen, a férje meg zeneszerző volt. A csoport kisbusza ottmaradt a kisváros parkolójában. Cinthia bepattant a volán mögé, és elindultunk. Kiderült, hogy nem is Elyben lakik, hanem a semmi közepén, egy erdőben. Pontosabban St.Paulban lakik, de ez a nyári rezidenciája. Internet nélkül. Kezdett sok lenni a jóból…Elszontyolodtam, hogy akkor én hogy is fogok majd Kumpival skype-olni. Majd Cinthia azt is megemlítette, hogy neki még a mobilja sem működik a háznál. Na, szupi…elvágva a külvilágtól, egy öregasszonnyal. A környéken meg medvék kószálnak. AZ egyik szomszédja etetei is őket. A kezéből.
Persze azért megpróbáltam lelkes lenni. Abel teljesen felvillanyozódott, amikor megtudta,hogy a ház egy tó partján áll, és kenu is van a stég mellé, meg, hogy úszni is lehet. Mint egy baba. Én meg persze fanyalogtam, hogy ja, tó, meg minden….
A hely gyönyörű. Erdő.Hűs, zöld, félelmetes picit. magas fenyőfák mindenhol, civilizáció zaja alig. Abellal külön házat kaptunk. Persze fából (vagy ahogy Kumpi mondja: papírból). AZ ablakokon nincs függöny. A nappali részén sötétítő sem. Szóval bárki beláthat most este. Tip-top kis hely. Megnézzük a tavat. Megismerkedünk Cinthia barátnőjével. És kezd tetszeni a dolog. A víz kristálytiszta- lelátni az aljára. Abel el is szaladt fürdőruhát venni. Én még egy ideig fontolgattam, hogy mit csináljak…végül csobbantam egyet. Jó volt. Nem volt túl meleg a víz, de fagyos sem.
A házban nem lehet csapvizet inni. A tóból szerzik, de valamennyire tisztítják. Szóval a tavi fürdés után gyakorlatilag a tő vizével zuhanyoztam. Háááát…nem is tudom. Sok értelme nem volt. Levonultunk vacsizni. Tulképp paprikás csirke volt,de valami flancosabb, napóleoni recept szerint, valami fura körettel, meg saláta. Finom volt. Nem nagy adag, de elég. Volt bor is, csavaros kupakú chilei- finom. A végén rebarbara süti. Az is nagyon finom. Kellemes társaság volt a két öreglány…Sokat utaztak, illetve utaznak. Cinthia élt Bécsben és Németországban is, sőt:a ’-as évek végén Budapestre eljutott a férjével…
Idős hölgyek…segítettünk elpakolni. Én mosogattam. Brr…..utálok mosogatni. De holnap majd Abel mosogat.
Azt hiszem tetszik a vidéki Amerika. egész nyugis, jópofa. De csak ha van hozzá pénzed.
Holnap nagy nap. A helyi hírharsona, az Ely Echo fórumának díszvendégei leszünk. Este meg piknik…
Fura volt internet nélkül az elmúlt 20 óra. De annyira nem is rossz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése