2010. augusztus 22., vasárnap

A csapat

10 ember, 10 ország, no meg a helyiek. Sztereotípiák.Amelyek aztán nem jönnek be, vagy kicsit másképp. Ami az elejétől kezdve zavart az egészben, hogy valakivel együtt kell élnem. Egy ismeretlennel. AZ ÉN KOROMBAN!!! Nem mondom, hogy repesek tőle, de sokkal símábban ment az egész, mint számítottam. Mondjuk ehhez az is kell, hogy a lakás, ahol vagyunk, viszonylag nagy. lehet vagy 35-40 négyzetméter.

Két hónap ennyi emberrel nem lesz könnyű- de egyelőre úgy néz ki nem lesznek nagy surlódások. Egyedül Hanan, az egyiptomi lány fura. Rá sokan fújnak: nem szól, elvár dolgokat...de az utóbbi napokban le ismorzsolódott. Főleg a "host parents"-eivel van. Ugye, azt írtam, hogy Abellal lakom. Annikáról is szóltam...A csapat tagja Senay- isztambuli lány, gyönyörű brit kiejtéssel beszél. Kiderült, hogy három éve ugyan azon az egyetemen tanultunk Brightonban, ugyan azon a tanszéken. Igaz, ő egy éves programot csinált, én három hónapig voltam ott. Felemlegettük a régi szép időket. Esküvőre készül- májusban elveszi egy holland pasi, akivel Londonban ismerkedtek meg. És aki eredetileg utálta a törököket.  Senay Anshikával lakik együtt. Ő indiai. Vidám természetű, valakire nagyon emlékeztet, de még nem jöttem rá kire! Ying egy pekingi tévés. RÉmesen rosszul beszél angolul-és nem is nagyon érti. De kedves mindenkivel. Irtóra rá tud csodálkozni mindenre.

Ying 3 éves lányát hagyta hátra a férjére. Kemény dolog. Állandóan eszik, és olyan vékony, hogy csak nu. Ez nem fair! Ying emellett kikadt azon, hogy mindent amit vesz, ott díszeleg a felirat: MADE IN CHINA. Nagyon szeretne valami helyit. A múltkor elszólta magát: végre vett valami nem kínait! Made in Taiwan- le is csaptunk rá, hogy akkor ez most politikai állásfoglalás???!?!?!?!?!?! Hiszen hivatalosan Tajvan Kína része....

Modupe nigériai. Oda kell figyelni erősen, amikor beszél. AZ akcentusa miatt. Csupaszív nő, kicsit kiismerhetetlen. Valahogy kicsit különbözik tőlünk, de mégsem. Kereszténynek mondja magát, hisz istenben, de nagyon laza. ÉS a törzsi vallások is szerepet játszanak az életében. Anyai ágon pedig muzulmán. Irígylésre méltó a toleranciája.

Lotfullah afgán. Kabulban él. Nyakigláb, vékony gyerek, brit akcentussal. Mosolyog mindíg- rém laza srác, vevő a poénokra, poztív. Pedig eddig már többször is megpróbálták felrobbantani. No, nem személy szerint őt, csak épp a munkába vezető úton gyakran robbantanak. Ilyenkor kissé elszégyellem magam a csipp-csupp bajaimmal. Ha belegondolok, hogy mindennap egy pokolgép robban(hat) a régi Balatoni út melelt, amikor dolgozni megyek...hogy bármikor, bárhol lelőhetnek...rémes lehet így élni. De Lotfullah azt mondja: javulni fog a helyzet. ÉS bár most szar, legalább a sajtó szabad! Muzulmán, de nem böjtöl. Kissé szíven ütött, amikor azt kérte, hogy a bulifotók közül az egyRamadán van, böjti hónap- nehogy baja legyen. Ilyenekre kell figyelnie. Baromi kényelmes életem van hozzá képest!

És végül Darko, a macedón sportember. Nem egy bulizós pofa, de ott van mindenhol. Megvan a saját titkos nyelvük. Annika és Abel spanyolul szoktak beszélgetni. Finn kollegina ugyanis egy évig Argentínából tudósított. Darkóvaé mi szerbül locsogunk olykor-olykor. Tulképp mi egy országban születtünk. Ami aztán jól szétesett, én meg kivándoroltam. Bár sosem gondoltam KIVÁNDORLÁSKÉNT arra, hogy Magyarországra költöztem.

Sokat tanultunk egymástól. Érdekes rájönni a különbségekre, vagy arra, hogy máshol is oylanok a dolgok, mint otthon.

Ma kirándulunk. Ely-be. Észak Minnesota- kisváros. Vagy háromezren laknak benne. Útközben pedig megnézzük Duluthot is. Itt születet Robert Allen Zimmerman. Vagy ahogy mindenki ismeri: Bob Dylan.

Ja, és részben én vezetek! Egy 12 személyes furgont. Juhéj!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése