(Kis)városi gyerek lévén nem igazán kerültem testközelbe a falusi élettel, főleg nem a háziállatokkal. Apu régen a nagyi udvarában tartott pár nyulat, meg volt kutya is ott, de ennyi. Első tehenes élményem egy disznóvágáshoz kapcsolódik.
Mi, gyerekek nagy érdeklődéssel szemléltük a gazdasági udvart, ahol mindenféle két- és négylábú állat volt. Az istállóban lovak és tehenek álltak. Okvetlen meg akartam nézni. Az ajtóban mondjuk satufékezésre késztetett a trágya szag. Senki nem mondta, hogy egy ilyen helyen szarszag van. A többiek bementek. Gyurika ott állt a tehén fenekénél. A tarka egyszer csak egy irdatlan nagy hurkát küldött a földre- csaknem súrolva Gyurika kabátját. Azóta sem kerültem közelebb kapcsolatba a bécsiszelet, vagy rántottcsirke, vagy a sonka alapanyagaival még élő formában. Különben sem szeretem látni, hogy amit eszek, az mi volt.
Egy iowai farm meglátogatása ilyen előzmények után nem csoda, ha nem villanyozott fel. Szerencsére nem voltam egyedül ezzel. Annika is inkább egy outletben bóklászott volna akciós CK cuccokat vadászva. Ehelyett Muscatine-ből, a reggeli után (amiről lekéstem és amely helyett a Mekiben ettem egy gyilkos adag szénhidrátot…) megindultunk a közeli Martz farmra. Ismereteim igen hiányosak a mezőgazdaságot illetően, még csak FarmVille-t sem játszok a Facebookon.
Szokásos papírház, meg mosolygós háziak vártak minket a gazdasági udvaron. Asszonyka késő 30-as, apuka 40-es. Itt nőttek fel, viszik a közepesnek mondott családi gazdaságot, amely kb. Pest megye méretű…Mutogatták, hogy vannak tehenek (múúúúúú), meg kecskék (meeee)- ezeket a 14 éves fiuk gondozza. Mind a 30-at. Szegény. Aztán van egy lámájuk, amelyet szereztek, és amely távol tartja a kóborkutyákat valahogy. Aztán van egy rakat kicsi malac (ééééééédibééééédi), amelyek valami réb büdös istállóban vannak. Jó,annyira nem büdös, de messze van a rózsaillattól. Aztán megcsodáltuk a szójamezőjüket (GMO), majd átmentünk kocsival a kukoricamezőre betakarítást nézni.
Gépesített, korszerű- de nem az övéké, hanem a cégé, amelyiktől a magot szerezték, és amelyik felvásárolja. A röffentyűk is csak bérben vannak náluk. Jóformán rent-a-malacok. A sonkának valót a Cargill (hoppá, náluk nemrég voltunk látogatóban!) adja a családnak, a tápot, gyógyszereket is, Martzéknak csak fel kell nevelniük- ezért is pénzt kapnak. Biztos isteni gonosz cég, szegény farmer tematikájú szociót lehetne forgatni. De elég vidámnak néztek ki, és nem panaszkodtak. Annyira nem lehet rossz nekik. Közben a szülők is megjelentek- ők is meséltek. Én inkább fényképeztem. De az eljutott hozzám, hogy a trágyaszagra azt mondták: érzik a pénz illatát…
Újabb autóba szállás és a másik házukhoz mentünk – lehet, hogy a fiatalok laknak ott? Mindegy is…Egy helyes, beagle-re hajazó kutty fogadott minket. Farokcsóválva. Volt kit dögönyöznöm egy kicsit. Mindenkiből kibújt az urbanizált én, és szájtátottunk a kombájn és a traktor előtt. Fel is másztunk rá. Persze nem Ursus vagy hasonló traktorra kell gondolni. A kombájn GPS-szel felszerelt, számítógépesített és persze KLIMATIZÁLT. Hát, már a mezőgazdaság sem a régi….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése