Pór nép között - a négycsillagos Amerika után a fapados változat

Szabad szombat! Hej, de rég is volt ilyen. Amióta itt vagyunk, valami mindig van. Menni kell, jönni kell, figyelni kell, beszélni kell, hallgatni kell. Mint egy nagy IBUSZ-túra. Persze ne nyavalyogjak, én akartam. Sokan cserélnének velem. És igazuk is van.

Szóval teendők nélküli szombat. Érdemes lesz megjegyezni, hátha egy ideig nem lesz majd ilyen. Sokáig, nagyon sokáig akartam aludni. Legalább délig. Ami persze nem jött össze, annak ellenére sem, hogy éjjel egyik pötyögtem a gépen. 9 után nem sokkal végérvényesen fölébredtem. Lötty kávéval leheltem magamba életet. Mailelés, olvasás, stb. És közben tervkovácsolás. Mit is kezdjek a szabad napommal. Mert a többiek nélkül akarom eltölteni- ha nem is az egészet, de amennyit csak lehet. Múzeumba régóta készülök. Csak 5-ig van nyitva. Csütörtökön 9-ig.A Minneapolis Institute of Art a város kevésbé elegáns részén fekszik. A környéke szép, de amerről én közelítettem meg…hát, az nem való képeslapra.

Úgy döntöttem, hogy kipróbálom a tömegközlekedést! Ami itt mondjuk az autó, mert mindenki azzal megy. Így ez a kifejezés a közösségi közlekedésre itt nem állja meg a helyét. Magyarul: buszra szálltam. A neten egy ideig bóklásztam, mire sikerült kisilabizálnom, hogy melyik járat, merre megy. Találtam egyet, ami háztól házig vitt szinte- csak épp hétvégén nem közlekedik. De ráfutottam egy másikra, a 21-esre. Egyetem végén lehet felszállni, majd Minneapolisban le, és néhány háztömbnyit gyalogolni.

A cégnek lenne mit tanulnia pontosság terén a németektől. Az óra 37-re meghirdetetett járat jó 10 percet késett. Addig ott aszalódtam a napon. Még jó, hogy volt nálam víz- sanya bubi mentes, mert itt mást nem is lehet nagyon kapni. Ha netán van, akkor azt aranyárban mérik….Szóval a busz befutott. Rozzant, kicsit koszos benyomást keltett. De klimatizált volt. Nem az a 7-es busz fíling, amikor már a fogantyúkból is zsíros izzadság csepeg. Hely is volt, leültem. Miután jegyet váltottam. Nem tudom mennyi a jegy, de nekem 5 dolláromba került, mert nem volt apróm. A pasi közölte, hogy a gép nem tud ebből visszaadni:S A tikett egyébként 2,5 óráig érvényes, bármely irányba lehet vele menni bármennyit. Megfotolandó otthonra is!

Kissé morcos lettem a drága fuvartól. De ez van.  A buszon szociológiai tanulmányokhoz isteni alanyok ültek. Csak szegények. Bevándorlók. Fekete anyuka két kicsi lányával. Mosolygósak, de az olcsó tucatruha kicsit megfakítja a vidámságukat. Gondterhelt az asszony. De énekel a kisebbik fürtös lánykának, hogy hagyja abba a sírást. Aztán kissé csöves külsejű ember is van a buszon. De nem büdös.  Néhány szomáliai asszony, hagyományos, színes, iszlám viseletben.Minneapolisban valamiért sok a szomáliai betelepülő. A legnagyobb közösség Amerikában. Néha áthajtottunk a negyedükön. Volt olyan nő, akinek még a szeme sem látszott ki  a burka alól. St.Paulban abban a maskarában nem jelenhetne meg, a város szabályzata tiltja, hogy valakinek a teljes fejét eltakarja valami.

Volt még néhány mexikói és latin srác a buszon, egy botos fekete férfi…Velük zötykölődtem át ST. Paul fás negyedéből a kopár Minneapolisba. Sehol egy fa. Tűző napsütés, földszintes vagy egy emeletes, lapostetős épületek. Sehol egy dísz  vagy árkád, vagy valami, ami széppé vagy legalább szebbé tenné az utat. Rossz hangulatú az egész. Az emberek is fáradtabbak, elnyűtebbek ezen a részen. Mint otthon. Az egyik megállónál egy spanyol ajkú asszony szállt fel 3 gyerekével. Annyit kihámoztam a hadarásukból (a nemlétező spanyoltudásommal), hogy a kislány rém boldog, mert mennek a Targetbe (itteni teszkó- aki ellen lázadoznak, mert a cég egy homofób, republikánus (fúúúúúj) pacáknak adott pénzügyi támogatást a kampányához), és ott valami játékot kap az anyjától.

Végül én is leszálltam. A filmekben az ilyen környékeken szokták megölni, vagy legalábbis kirabolni a tévelygő turistát. Engem senki sem bántott. Két srác, egy fekete és egy latin (kitetoválva, kigyúrva) szórólapozott, és rámköszöntek. Itt az emberek köszönnek egymásnak. Vagy biccentnek. Lepukkant házak, volt bedeszkázott ablakú is. Látszik, hogy nagyon nincs pénz erre. Kerítések is vannak. St. Paul elegánsabb részén, ahol az egyetem is áll, alig látni kerítést. Akkor is inkább csak dísznek van. Kb. négy saroknyit gyalogolok, amikor éles váltás- több a zöld és rendezettebbek a faházak. Pedig csak egy kereszteződésen jöttem át. De itt már a MIA hátsó traktusa áll. A belépés díjtalan. Hatalmas az épület, amitől megrettenek, mert megbeszéltem a többiektől, hogy 5 körül shoppingolunk- mindenkinek vissza kell valamit vinni. Nekem is.

Az egyiptomi tárlaton végigrohanok- aztán fel a modern formatervezéshez. Egy gyönyrú Tatra kocsit is kiállítottak. Csillog-villog. Gyönyörű csehszlovák csoda.

Aztán középkori festmények, majd barokk…Impresszionisták. Csak állaok és bámulok: Tiziano, Monet, Rembrandt, van Gogh…Jó, nem sok, de van! Ide vissza kell jönnöm. Kevésbé rohanósan. A földszinten egy hatalmas Snoopy szobor áll. Snoopy egy beagle, még ha nem látszik rajta. Kitalálója, Charles M. Schultz itt született, és St.Paulban nőtt fel. Szóval nem csak a cellux, hanem Snoopy hazája is a Twin Cities.