A rettegés foka: mennyi túlsúlyt kell majd fizetnem..avagy: shopping ész nélkül

Ma konzumidótáskodtam. Pedig csodaszépen indult a nap. Végre nem „hajnalban” kellett valahova trappolnunk, hanem késő délelőtt volt egy találkozónk. AZ amerikai politikai életről, a technikákról beszélgettünk két egyetemi tanárral és egy újságíróval. Azt is boncolgattuk, hogy a modern technika, mint a Facebook, Twitter mennyire befolyásolta Obama győzelmét (nagyon). Meg, hogy tulajdonképp mennyire fontos a vallás kérdése ideát, hogy mennyire hódít a patriotuzmus. Szóval érdekes beszélgetés volt. Amikor vége lett, ránk szakad a szabadidő. Hetek óta nem volt ilyen.

Mindenki szétspriccelt. Fölpattantam egy buszra, és ismét a MIA-ba mentem. Amit múltkor kihagytam, most bepótoltam. Hja, az impresszionisták…De azért visszasomfordáltam a modern formatervezéshez. A Tatra kocsi gyönyörű.  Meg a bauhaus bútorok is. Breuertől is állítottak ki…

Kulturálódás után a belvárosban, mármint a Twin Cities minneapolisi oldalán tébláboltam. Vannak felhőkarcolók, de nem vészesek. Kellemes az utcán mászkálni, nem dönt fel az emberáradat, mint Londonban vagy New Yorkban. A belváros nagy része az első emelet magasságában össze van kötve. A skyline itteni találmány. A függőfolyosókon a hivatalok, hotelek, egyetem, stb össze vannak kötve, a hideg téli napokon nagy segítség lehet.

Szóval békésen bóklásztam, amikor hívott a természet. És utamba egy Macy’s áruház került. Megkönnyebülve matattam aztán az éttermi részen. Gyorsan be is nyomtam egy diétásnak nem mondható pizzát. Háromsajtosat. Jó volt. És ha már ott voltam, gondoltam megkukkantom, van-e árleszállítás, vagy akciós miegymás…

Hát, volt. Pechemre halomban álltak a ruhák. Először egy inggel indítottam, majd egyre szaporodtak a felpróbált, és megvásárlásra ítéltetett darabok. Az ember nem mindennap fut bele abba, hogy egy CK rövidgatyót 11.90-ért megvegyen 60 dollár helyett. Aztán újabb és újabb „kiárusítás” cimkével ellátott polcba botlottam. A helyzet kezdett tarthatatlan lenni. De megnyugodtam, hogy vannak még páran rajtam kívül is, akik kisebb ruhahegyekkel egyensúlyozva vadásszák a „soha vissza nem térő” ajánlatokat. Próbáltam megkeresni a józan eszem, végül azonban kompromisszumos megoldást kerestem: válogattam, hogy mi marad és mit viszek.

Persze otthon még figyelmeztettek, hogy idekinn minden olcsóbb. Meghogy árleszállítások lesznek, üres kofferral jöjjek, stb. De kellett ruhát hoznom, hiszen gőzöm sem volt, hogy a program mellett mikor és hogyan juthatok bevásárlóközpont közelbe. Kocsi nélkül itt nehézkes. Nekem is most, a harmadik hét közepére sikerült felfedeznem, hogy hogyan is működnek itt a buszok. Szóval itt tényleg őrület, hogy fillérekért lehet márkás ruhákat beszerezni. Minnesotában pedig amúgy sincs adó a ruhákon és a cipőn. Állítólag japánból, az erős jen miatt, naponta több gépnyi ember érkezik bevásárolni. A Mall of America pont a reptér mellett van. Igaz, amikor ott voltunk, nem láttam vásárlásra kiéhezett japán hordákat. De lehet, hogy csak elvegyültek, vagy más üzletekben kutakodtak.

Azért a Macy’s is cseles, mert a számla végére odaírják, hogy mennyit „spóroltál.” Valóban diadalittasan tekintettem a papírra, hogy az eredeti árhoz képest mintegy 250 dollárral kevesebbet fizettem. De megálltam, hogy ne rohanjak vissze a „megspórolt” pénzt újabb cuccokra költeni. Jó sok időt elöltöttem. Észre sem vettem. Közben néhány telefont is lebonyolítottam, Kumpival beszéltem, meg Euan, az egyik host szülő is felhívott, hogy holnap akkor nézzük meg a holttengeri tekercseket. Nagyon röhögött, amikor mondtam, hogy a Macy’s közepén állok egy halom inggel, pólóval és nadrággal a kezemben, mert nem tudom eldönteni melyiket vegyem és melyiket ne. Persze próbált megértő lenni, én meg bőszen magyaráztam, hogy nálunk ennyiért ilyet tuti nem lehet kapni.

Szóval ma totál konzumidióta lettem. De lehet, hogy csak akklimatizálódom. Itt fogyasztani kell. Az éttermekben nem 10, hanem olykor 15 – 20 vagy akár 25 százalék borravalót is illik hagyni. David szerint rém alacsony a fizetésük a pincéreknek. Hát, Németországban sem verdesi az eget, az biztos, de ott max. felkerekítik az összeget. Túlzásokba persze nem esek. 10 százalék körül hagyok. Szegény Ying totál ki van akadva a borravalón- nem is érti. Náluk Kínában ilyen nincs. Engem szokott kérdezni, hogy akkor most mennyit is hagyjon.

 Amúgy kész szerencse, hogy ekkora darab vagyok, mert nyunyó-kategóriában a boltokban  még több akciós cucc akad. Akkor már tényleg külön teherjáratot kellene indítanom a hazaútra. Így is izgulok, hogy hogy viszem haza a szerzeményeket! Amikor most elkezdünk utazgatni Amerikában, a motyók egy részét a „pótszülőknél” hagyjuk. Csak meg ne dézsmálják! J