A mai első találkozó előtt volt még annyi idő, hogy egy gyorsat bícseljek. Ha már süt a nap, és az óceán is meleg, vétek kihagyni. Said is jött velem. Neki nem annyira világos, hogy mi a franc van jó abban, hogy az ember kifekszik a zuhogó napsütésben a partra hosszú órákra. A napfürdőzést pedig olykor mártózással szakítva meg. Nem túl lelkesen battyogtam vissza a hotelba, hogy elkészüljek.
De időben sikerült. Az Univisonba mentünk. Amerika első számú spanyol nyelvű médiuma. Először a netes részleget látogattuk meg. AZ úton pálmafák közt suhantunk el, a túlparton pedig a hírességek meg a gazdagok villái robogtak tova. Egyik celeb sem integetett nekünk. Se Iglesiasék, se J.Loék, se pedig Gloria Estefánék nem köszöntöttek minket. A kb 10 kilométeres út alatt volt, hogy szikrázó napsütésben autóztunk, majd egyszercsak esőfüggöny állított meg minket. Irtó párás volt kinn a levegő. És a halálba légkondícionált épületből kilépve még elviselhetetlenebb. A klíma kiszárítja a levegőt. Így kinn úgy érzi az ember, mintha egy nedves törölközőbe ütközne.
Nagyon megy az Univisionnak. Mármint jók a nézettségi adataik, és a neten is nyomulnak. Ennek ellenére a tudósítóiknak horror lehet a munkája: egy embernek nem csak írnia kell, hanem fotóznia, videót rögzítenie, tudósítania…képzelem micsoda minőségi dolgok születnek. De a költséglefaragás miatt úgy tűnik egyre jobban terjed ez.
Átrobogtunk a tévészékházba. Hatalmas… Csak egy részét láttuk. A newsroom nem olyan tágas, mint amit eddig az amerikai szerkesztőségekben láttunk. Sokkal nyomibb, zsúfoltabb. A helyi hírkirálynővel is találkoztunk. Kedvesen locsogott velünk. A newsroom közepén van egy stúdió, ahonnan a híradók mennek. Hát, kihívás lehet. Nyitott, semmi sem választja el a munkatársaktól. És a latin temperamentum nem a csendességéről ismert. Mintha egy piac kellős közepén kellene hírolvasni…Állítólag adás alatt lehalkulnak a t.kollégák.
Műsorfelvételbe is bekukkantottunk. A szombati showt rögzítették. AZ előtérben egy takaróba bugyolált szépség várakozott néhány fiatalemberrel. A sztárvendégek. A mélyhűtött folyosón a stáb tagjai kapucnis pólóban meg kabátban mászkáltak. Az a gyanúm, hogy Miamiban a gazdagság egyik jele, hogy mélyhűtőre fagyasztod a lakásod…
A show széléről hamar kitessékeltek minket. Majd egy ideig egy ajtóban várakoztunk. Élő adás volt, be akartak vinni minket. Közben a folyosón egy bögyös szőke maca alig bikinre vetkőzött. Később kiderült, hogy a maca 53 áves. Hát, igen. Nem a természet őrizte meg feszességét, az tuti. Az El Gordo- La Flaca (a kövér és a sovány) egy egyórás magazinműsor. Spanyolul nem tudok, így nem rétettem miről van szó. A reklám alatt beosontunk. Gyorsan bemutattak minket a Kövérnek (ffi) és a soványnak (egy aszott nő). Majd jött az adás és el Gordo feldúltan mondta, hogy 10 külföldi újságíró bambulja őt a stúdióban…Erre meg is mutattak minket egy villanásra. Még valami viccet si elsütött, de hát a csoportból ketten tudnak spanyolul.
A legizgalmasabb résznél kijöttünk, amikor a helyi celeb (Paula, a színésznő- ennyit tudtunk meg a bögyös ötvenesről) éppen kéjtánchoz készülődött, hogy ledobja a kis semmiséget, ami a bikinijét takrta. Reklámszünet, és el Gordo és la Flaca kirohant- mert a fináléban egy jacuzziban ülve beszélgetnek. És ezt nem nézhettük meg! Mert trappolnunk kellett a Miami Heraldhoz. Ahol ugyan egy Pulitzer-díjas kolléga várt ránk, de mindenkit jobban érdekelt a riszáló celeb és a fürdőző műsorvezetők.
Jól elhúzódott a találka, majdnem este 8 volt, mire visszaértünk. Felejtendő a nehézségeket, esti fürdőzést rendeztünk. Nagyon vicces a sötét parton csobbanni a langyos óceánban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése