A repjegyemen elírták a nevem: egy t és két l. Szerencsére senkinek sem szúrt szemet. A biztonsági átvizsgálás ugyanolyan, mint otthon Európában. Talán csak egy kicsit udvariasabbak. Egy rakat időnk volt a gép indulásáig- nehéz volt elütni. Szerencsémre vettem egy vizet és egy szendvicset. A Delta járatán ugyanis szinte fapados módszerek vannak: kaja csak pénzért! Pedig majd’ négyórás az út. Üdítő, sósperec, mogyi és valami borzalmas keksz, no meg kávé ingyen jár. De ennyi. Még tévé sincs. Pedig kilenc éve, amikor Washingtonból repültünk San Diegóba volt! Jó, persze, most az ország közepéből röppenünk….
De nem unatkozom. A gépen ugyanis van wifi! Soha nem jutott volna eszembe bekapcsolni a gépet csak úgy. Minek, ha csak írhatok, vagy zenét hallgathatok. De ha van net…A mellettem ülő kedves nő csatlakozott rá először. Akkor úgy tűnt, hogy ingyér’ adják. De kiderült, hogy nem. A teljes út idejére 12.95$. Ami nem is vészes. Volt, hogy Brüsszelben egyetlen óráért 10 €-t kértek. És hát a fíling sem mindennapi: 10 ezer méteren netezni! Skype-olni is próbáltam, de nagyon szakadozott a vonal, beszélgetni nem lehetett. De csetelni igen. Meg fészbúkolni is. Ja, meg blogolni. Csak épp az USB kábelt raktam a kofferba- így nem tudok most képet feltölteni. Na, majd ha leszálltunk! Milyen jó, ha az embernél van hitelkártya!
A fedélzeti netezés szépséghibája, mármint turistaosztályon, hogy kevés a hely. A gép elég üres, így a három székből egy szabad- van hely. Vagyis ha mondjuk 20 cm-vel alacsonyabb és mintegy 40 kilóval könnyebb lennék, egész kényelmesen elférnék. Igen, van más megoldás is: az első osztály J!
Hamarosan leszállunk San Franciscóban. Legalábbis remélem. A laptopom aksija lemerülőben van, így lőttek a további böngészsésnek. Pedig most de megnéztem volna a Barátok Közt elszalasztott epizódjait....Vagy az X-faktort....Van oylan gép, amelyen vannak konnektorok- igaz, az elsőosztályon. Itt sajna nincs, Senay megkérdezte, mert dolgoznia kellett és a gépe aksija haldoklódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése