Nem kellemes dolog késni. Ezt akartam ma megelőzni, amikor egy taxit hívtam a kolihoz. Euannal, a host papámmal volt találkozóm a Minnesota Science Museum előtt. Ötkor. A holttengeri tekercskre szerzett belépőt. Eredetileg busszal akartam menni, de a mosás miatt megszaladt az idő, és féltem, hogy elkések. Szóval tárcsáztam. Géphang elmondta, hogy készítesem elő a tel.számom, a címem , és ahova menni akarok. Aztaaa…gondolotam én a gördülékeny munkamenetnek örülve.
Fel is vették a rendelést. A vezetékes számot adtam meg, ami már benne volt a rendszerükben. A koli címe furi, mert Summit Ave, viszont ez az egész campus címe. A diszpécser rákérdezett, hogy vajon én a „priest facility”-ben vagyok-é. Mondtam, hogy igen. Oké, akkor jönnek. Ha 20 múlva nincs kocsi, akkor hívjam újra. Mondtam, hogy nekem 20 perc múlva már ott kell lennem.
Letéblábolódtam a bejárathoz. Nem volt túl meleg, de sütött a nap. Kellemes idő a várakozásra…Csak épp a frász evett meg, hogy hol a francban van az a nyamvadt kocsi?!?!?! Bő 20 perc után felhívtam a társaságot, hogy mondják már meg, hol a pitliben vannak, ne vakarózzak itt napon már hiában. Kiderült, hogy a taxis nem találja a címet…Ááááááá! Végül a diszpécsernek mondtam, hogy melyik két utca sarkán állok. Nagy nehezen megérkezett a kocsi-amelyiket negyed órával előbb láttam elvonulni az úton. Nem, nem bevándorló vezette, hanem egy roggyant, helyi tatulek.
Mondtam, hogy hova vigyen és hogy sietek. Próbált csevegni, de nem voltam rá kapható. Majd megjegyezte, hogy ez a cím „tutira nem a 2115 Summit Ave.” Na, erre bepöccentem, hogy de az, és a telefonban külön ki lett emelve, hogy ez a „priest facility.”
Feszült hangulatban csordogáltunk tova. Euan, a hostpapi hívott. Megnyugtatott, hogy sebaj, várnak. Harcedzett taxisofőrömnek, akinek még GPS-e is volt, eszébe jutott megkérdezni, hogy melyik bejárathoz vigyen, az alsóhoz, vagy a felsőhöz. Mondtam, hogy a FŐBEJÁRATHOZ. Oké, mondta ő erre. Majd megérkeztünk alulra, ahol nagy betűkkel írta „Educational entrance”- zárva volt persze. Emelkedett hangon kérdeztem, hogy hova a francba hozott, ez nem a főbejárat…Jé, nem ez az? Valamit mondtam a „poor service”-ről, meghogy kiszállok, gyalog előbb odaérek, mintha ő visz. A fuvardíj 15.35$-volt. A 20-as bankóból egy ötöst adott vissza. 25 perces késéssel befutottam.
Nem volt nagy baj…nem voltak sokan, mert ma focimeccs (izé: rögbi) és baseball is van. Meg State Fair. A sajtós vitt be minket. Euan egyik kolléganője is jött. Érdekes volt a holttengeri tekercses kiállítás. Csak épp fotózni nem lehetett. Így ma nincs kép a bejegyzésemhez.
Bemutatta a történelmét, a megtalálását a tekercseknek, meg történelmi korrajzot is adott. Nem válaszolta meg a kérdéseket, hogy pontosan kik és miért írták az apokrif szövegeket. A sajtós azt mondta, hogy volt aki nehezményezte, hogy túl tudományos a kiállítás, másnak meg az volt a baja, hogy túl vallásos. Szóval asszem eltalálták a középutat. A tekercsekből öt töredék van kiállítva- hát igen, ez kicsit csalódás volt. Ráadásul, hogy ne menjenek tönkre, szinte sötétben vannak a darabkák. Majdnem, mintha éjszaka, egy kivilágítatlan alagútban fekete pöttyöket mutogatnának….A múzeum shopban sajna nem volt hűtőmágnes a tekercsek tematikájára….
Euannal összeszedtük a feleségét, akinek a dédszülei Magyarországról vándoroltak ki, valamikor 1870 körül. De Jane már nem emlékszik rá pontosan honnan. Etióp étterembe mentünk. Kínaiba nem akartam, és azt mondták, hogy jó a kaja. A hely kissé lepukkant volt. Kajaszagú némileg, amit utálok. A frissen szerzett és mosott CK farmer és DKNY póló most kinn szellőzik emiatt… Az étterem nem volt nagy, sok afrikai volt benn. Kézzel ettek. Euanék két tálat rendeltek: egy vegát és egy marhát. A kaja egy vastag, palacsintaszerű valamin érkezett (a nevét nem jegyeztem meg-ahhoz már öreg vagyok és álmos). Ebből még egy tányéron külön is hoztak. Ebből kell tépkedni és a húsokból csippenteni.
Fura volt kézzel, vagyis ujjakkal enni. A kezem még most is, többszöri alapos kézmosás után is fűszeres illatúak. Szerencsére nem csíp, mert a kontaktlencse levételnél naggggggyon megszívtam volna. A marhatálon 4 féle marha volt. Az egyik úgy nézett ki mint a pörkölt. De olyan volt, mintha egy kis tányérnyi pörköltbe egy liternyi erős pista esett volna. A másik kettő nem volt iylen csípős. Volt még mellé saláta. A vegatálon öbbféle lencse, meg miegymás volt. Azóta is a vizet nyakalom. Vacsi után elvittek egy fagyizóba. Ami, mint kiderült, két saroknyira van a kolitól Hatalmas sorok vannak, egyszerre négyen adják a fagyit. Rengeteg féle íz van. Asszem a vasárnapi elutazásig törzsvendég leszek Izzynél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése