Még a hajnali kelés sem törte le a jókedvemet. Kissé kóválygó fejjel szálltam be Böhöm Brünhildébe. Még egy taxit kellett hívnunk, mivel a csomagok miatt nem fértünk volna be a kisbuszba. Fura volt az „üres” San Franciscót látni. Üres olyan értelemben, hogy a kocsik nem értek egymás fenekébe. Az autópályán jó ütemben lehetett haladni. AZ öböl vize tükörsima volt, mint egy tóé. A nap épp hogy csak kezdett feljönni. A többiek bóbiskoltak a kocsiban, amíg én a megengedettnél kissé gyorsabban hajtottam a reptér felé.
A csoportban valahogy mindenki egyszer csak szeptember 11-ről kezdett beszélni. Pont kilenc éve történt. Valahogy nem tudtuk, hogy mire számítsunk. Aztán itt van ez a vita a koránégetésről…Said és Hanan feszültebb volt egy kicsit a szokásosnál. De végül semmi nem volt. Nem vegzálták őket, mert külföldiek és muzulmánok. Betáraztunk az útra, mert a belföldi járatokon csak ital van ingyen. És öt óra alatt az ember azért szívesen elnyammog valamin. Eseménytelen volt az út. Még nagyon légörvénybe sem kerültünk. És ragyogó napsütésben landoltunk. Jó volt kihajtogatni magunkat az ülésből. Már vártak ránk. A csomagokkal együtt alig fértünk be a kocsikba.
Boston szép. Sőt: bájos. Jó volt megérkezni. Igaz, az elején nem sokat láttatott magából a város, mert a reptérről az út egy alagúton át vezet. Egész komoly rendszerük van belőle. Csempével kirakott-kicsit olyan, mintha egy metróállomáson autóznánk, ahol felszedték a síneket. Aztán kibukkantunk a Charles folyó partján…fák, árnyas fasorok, mintha Európában lennék. Kicsit Nagy-Britannia, kicsit a német és belga épületekre emlékeztettek a dolgok.
A hotelunk sem akárhol van…Harvard square. Bezony…a Harvard és a JFK egyetemek mellett, Cabridge-ben (igen, a Doktor Szöszi is errefele játszódik…). A környék tök érdekes. Dugig egyetemistákkal, pubokkal, éttermekkel. Kisvárosias hangulat és mégis kozmopolita. Tetszik! Asszem itt talán tudnék élni. Mázlista, aki itt tanulhat.
Lecuccoltunk a hotelban. Kellemes a szoba. Egyelőre poloskával sem találkoztunk. Nem vicc- amerikában egyre nagyobb gondot jelentenek ezek a bogarak. A legszennyezettebb város New York. Boston csak a 11. Egyelőre nem igazán tudják kiirtani a poloskákat. A megérkezés után volt egy informális találkozónk a WPI- s kolléganővel. Christine borral vált minket. Mindenkinek kopogott a szeme az éhségtől. Saiddal gyorsan leléptünk enni. Az étterem /pub ajtajában leellenőrizte a biztonsági, hogy valóban elmúltunk-e 21 évesek. Mer’ alkoholt csak akkor ihatunk. Utána egy boltban még beszereztünk pár dolgot. Összefutottunk Yinggel, aki ragyogó arccal evett valamit két kínai társaságában. Vasárnap szabad, délben városnézés. Egy olyan „Duckboat”-tal, amely nemrég összeütközött és elsüllyedt Philadelphiában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése