2010. szeptember 28., kedd

Harmincöt

Az ember gyanútlanul lefekszik este 34 évesen, reggel meg arra ébred, hogy 35. Hát, velem ez történt. Persze nyertem hat órát az időeltolódás miatt. AZ idő nem volt kegyes hozzám. Délelőtt felhők tornyosultak az égen, erős szél fújt. EZ sem tántorított el, hogy lemenjek. Előtte persze jó volt elolvasni a rengeteg szülinapi üdvözletet (köszi mindenkinek!). Bár vacak volt az idő, azért az mégiscsak kafa, hogy az embert Miami South Beachen érni a szülinapja!

Tegnap csak ennyire volt felhős...ma meg....


A part elég üres volt. Néhány elszánt nyaraló próbált a törölközőn fekve némi barnaságot kicsiholni magának. A közelben hajléktalanok is aludtak hálózsákokban. A víz erősen hullámzott. Én is kifeküdtem, meg is mártóztam. De nem sokáig maradhattam: leszakadt az ég. De alaposan. A hotel kb 2 percre van a parttól (na, jó, háromra), de csurom vizes lettem. Nem dobta fel a hangulatomat. Szobafogság- elkezdtem pakolni. Holnap korán indulunk. Nem nagy kedvvel rakosgattam a holmikat. Aztán elmentem postára. A délutáni találkozónk Clinton elnök egykori egészségügy-miniszterével volt. Persze amikor elindultunk a hoteltól kisütött a Nap!



Donna Shalala apró nő. De nagyon energikus. A Miami Egyetem elnöke. Határozott teremtés, nem szereti a mellébeszélést. EZ volt jóformán az első olyan találkozónk, ahol röpködtek a kérdések. Donna rövid, tömör válaszokat adott, nem folyt szét, nem élt a múlt homályában. Mindenről határozott véleménye van. Meg is mondja. Jóban van CLintonékkal, olyannyira, hogy a volt elnök, Bill, ingyen tartott előadást az egyetemen. Márpedig az ex Mr. President igencsak borsos összegeket szokott kérni a föllépéséért. Shalala meggyőző erejének köszönhető az is, hogy több mint egy milliárd dollárt kalapozott össze az egyetemének. Clevelandi születésű, libanoni keresztény bevándorlók gyereke. 


Egy órát locsogtunk vele. A titkárnője megmutatta a főnök irodáját. A falakat beborították a különböző elismerések, díjak, oklevelek. Volt egy csomó fénykép is. No, meg egy kitüntetés. Maga George W. Bush adta neki a legmagasabb kintüntetést. Shalala asszony mondta is, hogy ez így sokkal értékesebb, hogy megrögzött demokrataként egy republikánus elnök elismerte munkásságát.

Az idő délutánra ismét elromlott. Szakadó esőben érkeztünk vissza. Lőttek a bícselésnek. Estére és holnapra pedig trópusi vihart jósolnak. Hogy fogunk fölszállni??? Errefele nem nagyon szokták bezárni a repteret. Szóval némi kétségekkel nézünk a holnap elé. Ráadásul Al Chambers, a tesze-tosza öregúr vár ránk Chicagóban. Ő volt velünk New Yorkban is, és az egész csoportot kiakasztotta. Mindenki előre retteg az unalmas, végenincs tirádáitól.



Este ünnepeltünk. Engem. Mindenkit meghívtam egy pofa piára. Kerestünk egy helyet, ahol aztán vacsoráztun is. Amikor kiderült, hogy én vagyok a szülinapos, körülugráltak a pincérek. Még egy ingyen koktélt is kaptam, és a végén egy minitortát is kaptam gyertyával. Szerintem Abel rendelte meg. Egy karamell flan egy tányéron. Jó volt együtt lenni a többiekkel az utolsó miami estén…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése