gész rövidvolt a mai kötelezettség. Oknyomozó újságíró cégnél voltunk. Igen, itt erre is külön non-profit szervezet van. Vicces, mert a sztorikon sokáig dolgoznak, majd felajánlják a cuccot a helyi és kevésbé helyi médiumoknak. És senki sem lövi le helyettük az esetet…A beszélgetés után Berkleyből visszaevickéltünk SF-be, és jött a turisztosz program: a rettegett Alcatraz, a Szikla megtekintése. Nicholas Cage ezúttal nem volt a szigeten. Reggel egyébként az itteni HBO-n (ami a hotelban nem kódolt!) a Doktor Doolittle 2 ment (a Mamma Mia után). Most jöttem rá, hogy a film itt játszódik Friscóban.
Szóval a Szikla. Azt nem tudom, hogy ki a fenének jutott eszébe arra a gyönyörű kis szigetre börtönt építeni?!?!? Fantasztikus a kilátás: fullpanoráma a Golden Gate-re, a kétszintes Bay Bridge-re, San Franciscóról nem is beszélve. Édibédi sirályok, pálmafák, kék tenger….Ilyen helyre ötcsillagos luxushotelt szokás építeni, nem pedig fegyintézetet…
Az utazás sorban állással indul. Legalább három hajó ontja a turistákat. Pedig ma hétköznap van. Félóránként indulnak a kompok. A bejáratnál egy fotótapéta elé tessékelnek, hogy szuvenyír fotyót készítsenek, amelyet aztán 22 dollá meg lehet venni. Ezért 2 db képet kap az ember. Hülyének is megéri… A fotós lány nagyon határozottan tessékeli az embert, mi ellenáltunk. Nem volt őszinte a mosolya….
Végül a hajóra is fölmehettünk. Mindenki a fedélzetre nyomult, vadul kattogtak a fényképezőgépek. Pedig még el sem indultunk. Mindenkiből egyszerre japán (sőt: japppán) turista lett, aki még a vízen úszó madárszart is lefotózza, mer’ oylan érdekes. Igen, én is így tettem… A nemsikerült fotók kitörlése után is vagy 220 kép maradt a gépben. Aztán kifutottunk. Mint a filmekben: San Francisco felhőkarcolói- nem is látszik, hogy milyen dombos a város. Aztán a hidak, a kikötő- egy hatalmas óceánjáróval, aminek a legfelső szintjén, a fedélzet felett egy legalább 50 méteres szupertévé villog. Ahogy fordulunk, kirajzolódik az alig 2 kilométerre fekvő Alcatraz- a tengeri madarak szigete. Impozáns.Vadul kattogtat mindenki. Egészen addig, amíg meg nem jelent a hajó közvetlen közelében egy sirály! Siiiiirály…..A madár baromi közel repült, majdnem belekapott az emberek hajába. Kaját várt! Nem félt…hanem produkálta magát. Aztán a fedélzet közepén lévő letakart valami tetejére szállt. Akkor kapott egy darab kekszet. Benyomta. Megjelent hamarosan a haverja is. ugyaniylen manőverrel. Mindenki fotózott, a volt börtönsziget senkit sem érdekelt már. Állati show live! Miután a madarak úgy ítélték meg, hogy több kajára nem számíthatnak, elhúztak. Mi meg megint Alcatrazra koncentrálhattunk.
Félelmetes. Még így romosan is. Először katonai börtön volt- nem túl nehéz fiúknak. Majd a 30-as évek elején állami intézmény lett, bűnözőket hoztak ide. De sosem volt teltház. 1963-ban zárták be végleg. Fura, hogy nem nyitottak szállodát a helyén… Jó nehéz fölmászni a börtönhöz. Az idősebbeket kiskocsi viszi. Hát, majdnem fölpattantam én is. De a szövetségi törvények értelmében tilos a mozgó járműre felugrani- ezt ki is írták a hátuljára. Így nem vétettem az előírások ellen. Még a végén lecsuknak…
A bejáratnál ingyen, pontosabban külön díj nélkül, audio guide-ot adnak. Magyar persze nincs. De holland akad a német, spanyol, kínai és japán mellett. Libasorban halad mindenki. Érdekes a narráció, de kicsit hosszú. AZ látszik, hogy nem szanatóriumnak épült a hely. Szűk zárkák. Egy priccs, egy lavabó, egy wc csésze egy falba fúrt szék és kisasztal, polc. Ennyi. mindössze. Semmi privát vagy intim szféra. Ha truttyantani kell, akkor a zárka végében lévő árnyékszékre lehetett ülni, szemben a többi „kollégával.” Az első és második szint végén elkerített folyosó: rácsok mögött fegyveres őrök voltak.
A sportudvar csupa beton. Egy vasajtón átérve fantasztikus kilátás nyílik a városra és az öbölre. De gondolom aki itt volt régen,nem a panoráma miatt záratta be magát. Az elbeszéslések szerint a kaja jó volt….Koszt, kvártély, panoráma! Neckermann katalógusba való!
Miután mindent lefényképeztem, amit csak lehetett, megindultam kifele. Valószínűleg rossz kijáraton mentem ki, és nem tudtam hol leadni az audio guide-ot. Visszaindultam, de a rövidebb út le volt zárva. Így egy laza mozdulattal egy padon hagytam a cuccot. Azon a meredek lejtőn másszon vissza az, akinek három anyósa van….
A visszaúton mindenki a fedett, szélvédett részen ücsörög. Hatalmas sor kígyózik az ihatatlan, fos kávéért. Said sütit is vett, ami finom. A szuvenírshopban vettem volna egy Alcatrazos bögrét- de letettem róla, mivel a Made in China felirat díszeleg mindegyiken.
Hazaérkezés, vagyis a hotelba. Mivel mindenki hulla, taxizunk. 10 dollár, 4 felé osztva annyi mint egy buszjegy. A txinkat egy idősebb nő vezeti. Francia 74 óta él kinn. Cuki akcentusa van. Valami eszméletlen meredek utcákon visz minket, hogy megmutassa milyen is a Friscói vagányság. Hát, kézi sebváltóval nem mernék nekiindulni. Majdnem függőleges az utca! Egy Trabi tuti negyed úton megállna és kigyulladna…
És ha már égés: gázrobbanás volt a reptér mellett. Ég San Bruno. Durván néz ki a felvétel. AZ kb 30 km ide. Tegnap arra autóztunk…. Most éjjel még egy tudósítást kell gyártanom a rötölönek. Persze majd nyivákolok, hogy fizetés nélküli szabin vagyok…De nem hiszem, hogy ez bárkit is érdekelne vagy meghatna. Na, akkor munkára föl!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése