Horvátul beszélgetni New York (jelenlegi) legmagasabb épületének tetején az éppen az Empire State Building tetején villámlátogató macedón elnökről nem mindennapi dolog. De amolyan kozmopolita érzete van a dolognak. De induljunk az elejéről. Vasárnap, végre SZABAD vasárnap várt ránk. Semmi kötelezettség. Ennek örömére a takonykór újult erővel tört ki rajtam. Így csak fél 11-kor kászálódtam ki a tervezett fél 9 helyett. Azzal vígasztaltam magam, hogy legalább kialudtam magam. A Nagy Almában eddig ez nem nagyon sikerült. Mert minek az alvásra időt pazarolni, amikor annyi a látnivaló!??!?
Egész gyorsan elkészültünk. Said hajnalig valami bollywoodi filmet nézett a lopott wifi segítségével. Így elég kába volt. Egy lájtos pizzaszelettel adtunk magunknak erőt a felhőkarcoló meghódításához. Az Empire State Building a Penn hotel tövében van. Kétsaroknyira. Kilenc éve az utcán kígyozott a sor, most ehhez képest szinte senki sem volt. Betessékeltek minket, irány a második emelet, jegyelővétel. Az ott dolgozók egyikét sem fogják a kedvességéért elrabolni, az tuti. De hát ez NYC… A 86. emeletig egy 20-as a belépő, aki a 102-re akar feljutni, annak további 15 dollárt kell leszurkolnia. Egyszer élünk felkiáltással kirúgtunk a hámból. le akartak minket fotózni egy greenboxban- vagyis: zöld drapéria előtt állsz, mesterségesen mögéd vetítik a felhőkarcoló képét. Mindezt 20 dollár plusz ÁFA-ért. Nem kértünk belőle. Először a 80. emeltre jutottunk fel, alig egy perc alatt. Kilépve a liftből sorba ütköztünk, majd megütköztünk. Az ablakok ugyanis ezen a szintem embermagasságig átláthatatlan fóliával vannak bevonva. Csak a kék ég látszik. 20 percig tarott elérni a liftig. Aki nem bírta ki a várakozást, gyalog is felmehetett hat emeletet. Nos, én bírtam várni.
A 86. emeleten mozdulni sem lehetett az emberektől. Mindenki fotózott. Ami logikus, hiszen, fantasztikus a panoráma. Igaz, ma csak 15 mérföldre lehetett ellátni. Párás volt az idő. Kicsit borzongtam, amikor lenéztem az utcára. Mintha játékautók szaladgáltak volna- persze ezt a hasonlatot sem lehetett eddig még sehol olvasni. Mivel nekünk extra jegyünk volt, inkább tovább indultunk, abban a reményben, hogy fenn nem nyomják ki a beled. Jóval kevesebben is voltak, jóval kisebb helyre összezsúfolva. De lehetett fényképezni meg mászkálni is. Itt már nem a szabadban voltunk. A termet mínusz 20 fokra hűtötték be. Nem is értem az amerikaiakat: állandóan maximumra állítják a klímát. Nem is csoda, hogy megbetegedtem. A metróállomáson 30 fok, a kocsiban jó ha van 17….
Szóval teljesen a város felett voltunk. Tök fura, hogy hogyan is tudták alig több mint egy év alatt felépíteni az egészet! Főleg bevándorlók dolgoztak rajta. Volt pár fotó, amint a bácsi a semmi szélén ülve csavaroz. Én tuti lepotyogtam volna. 60 ezer tonna acélt használtak fel, állítólag 73 lift üzemel a házban. 10 millió darab téglát építettek bele. Gondolom egysével meg is számolták mindegyiket…A bejárata fantasztikus: gyönyörű art deco.
Lélegzetelállító a panoráma. Egyedül az ablakkörüli tülekedés idegesítő, megha valaki beáll a géped elé és nem átlátszó. Vígan fotózkodtunk Saiddal, amikor két szekrény méretű, fülhallgatós mukit pillantottunk meg benn. Egyértelmű volt, hogy valaki VIP van fenn. Szláv szavakat is hallottam. Horvátra tippeltem, de nem értettem tisztán. Nagy nehezen egy fotót is készítettem a csoportról.
A szőke lifteshölgyet megkérdeztem, hogy ezek meg kik voltak…Azt mondta, hogy nem tudja, szerinte szlovákok. Mondom: nem horvátok? Erre ő: nem, tuti, hogy nem. Kérdem: miért? Mert az az anyanyelvem, és felismerném- mondta ő. Átváltottam horvátra, amitől zavarba jött, így először angolul felelt. Miközben páran körénk gyűltek. Megkérdezte, hogy honnan jöttem. Mondtam, hogy Magyarországról. Erre elkerekedett a szeme…mondtam, hogy Szabadkán születtem. Ő meg Eszéken. Mondtam, hogy vannak rokonaim ott. Ekkor megérkezett a lift, és a liftesfiú azt mondta, hogy a macedón nagykövet volt a liftben. Két gorillával? Persze….Később Darkótól megtudtuk, hogy az elnök volt. Itt van NYC-ben, az ENSZ őszi közgyűlésén. Tök kiakadt, hogy láttuk az elnökét és nem volt ott. Ráadásul alig egy órával később ő is az Empire State Buildingben volt.
A leliftezés kevésbé volt izgalmas. Vagyis nem volt bennem már várakozás, A kijárat természetesen a shopon keresztül vezet. Mindenféle kacatot árulnak- persze made in China az összes. Egy lattéval felszerelkezve Staten Islandnek vettük az irányt. Bogi mondta, hogy ingyen kompok mennek és a Szabadságszobor is jól látható. Némi szkepszis volt bennem az ingyenességgel kapcsolatban, mert Amerika nem arról híres, hogy itt bármi is ingyen lenne…De tőlünk tényleg nem kért senki pénzt.
Hatalmas a komp. Félóránként jár. ÉS elég sok a turista is. Mindenki vadul kattogtatott amint elsuhantunk a francia nép adománya közelében. Nem volt közel a szobor, de kivehetően jó nagy sor kígyózott előtte. Staten Islandon egy gyors ebéd, majd Anshika felhívott, hogy ők is itt vannak…találkozzunk. Senay és Darko volt vele. Együtt hajókáztunk vissza. Mondtam, hogy a Brooklyn hidat megyek megnézni, meg utána a Katz’s delibe (köszi Bogi a tippeket!).
Amerika első acélkábeles függőhídja…A közepén gyalogos- biciklis sávot alakítottak ki. A gyalogosok át-át lógnak a bicajos sávra, a kerekezők meg őrült csilingelésbe kezdenek. A helyzetet a futók nehezítik. Csak azt nem értem mi az egészséges abban, hogy kétszer négysávnyi autó között, a benzingőzben joggingolnak?!??!??!?! A végére mindenki hulla lett. Darko félúton hazament. Mármint a hotelba. Anshika velem tartott a Katz’s delibe. Nem voltam túl szórakoztató utitárs, mert a takonykór miatt nem igazán volt kedvem beszélni. Most meg már a torkom is fáj. Kész szerencse, hogy nem repülővel megyünk holnap D.C.-be!
A Katz’s deli egy intézmény. 1888 óta működik. Mindeféle celebritás is megfordult, filben is szerepelt. Első ránézésre lepukkant. Másodikra is az. De hatalmas sorok kígyóznak. A bejáratnál egy tiketet kapsz. Ha elveszíted, legalább 50 dollár büntit kell fizetni. Erre a cetlire írják fel a fogyasztásod. A pénztárnál pedig távozáskor fizetsz. Utólag adják hozzá az ÁFA-t, ami itt, ha jól emlékszem 8,875 %...hogy miért pont ennyi, azt én is szeretném tudni. Pastramis szedvicset ettünk. Marha jó volt a marhasonka. Omlós. Meg drága. Anshikával feleztük, mert egyikünk se volt túl éhes. A végére meg egy szelet sajttortát osztottunk meg…Isteni volt.
A metóban pedig az alábbi hirdetés láttam kiragasztva...LÁJK! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése