Tempó Kaliforniai módra- száguldozás a pályán és búcsú Friscótól

Jó későn feküdtem le. A San Bruno-i tűz keresztbe tett tegnap. Ha két perccel később hívnak, már minden kikapcsolva, és alhatok. Így viszont csaknem éjjel kettő volt, amikor fölcaplattam a lobbyból a szobába. Sebaj, kineveztem magam a nap hősének. Kemény öt órai alvás után próbáltam életet lehelni magamba. Szobatársam korán elment- vége a ramadánnak, és úgy döntött: elmegy a reggeli imára. Rám nagy feladat várt: valami kísérleti farmra kellett vinnem a csapatot. Kb. 100 km-re San Franciscótól. FarmVille második felvonása…

Mázlink volt, mert a városból kivezető úton nem volt dugó. Itt éjjel nappal nagy a forgalom. Mint mondjuk egy nyári pénteki napon a Balaton felé. A különbség, hogy itt senki nem húzódik a jobbszélre, képesek a baloldali sávokban is totyorogni. Egy nagyszerű dolog is van SF környékén: a CARPOOL sáv- a reggeli és esti csúcsforgalomban csak azok használhatják, akinek a kocsijában legalább 3-an ücsörögnek.  Különben legkevesebb 271 dollár (+ adó) büntetés vár a szabálytalankodókra. Jó ütemben lehetett haladni. Felvettem a kaliforniai tempót. Doug, a kísérőnk ott csipogott folyamatosan, hogy lassabban, mert megbüntetnek, ne száguldozzak, mert megbüntetnek, tartsam be a sebességhatárt, mert különben megbüntetnek. Minnesotai a lelkem, ahol ha valahol az áll, hogy 25-tel lehet menni, akkor mindenki 24 és féllel megy.

Végül senki sem büntetett meg, így jó korán odaértünk. A semmi közepébe bele. Iowa 2, amerre szem ellát mezőgazdasági terület. Jó, nem olyan zöld, mint Iowában, de termőföld. A Kaliforniai Egyetem kísérleti telepe…. Hát, nem mondanám, hogy az ötórai alvás után felizgatott volna a lehetőség, hogy az agráriumot érintő kérdésekről diskuráljak egy decens docenssel és egy proffal. AZ viszont annál jobban izgatott, hogy se kávé, se víz nem várt minket. AZ előadást egy hangárban tartották meg. Még szék se volt. AZ utolsó 20 percről ellógtam, mert azt hittem helyben meghalok. A kisbuszban, alias Böhöm Brünhildében hunytam egyet. Életmentő volt.

A visszaút eseménytelen volt. Doug parázott, hogy száguldozom…Én ilyenkor lassítottam. De akkor meg mindenki megelőzött. Még a piros kabriós kisnyugdíjas néni is. A végén persze togyogtunk, mert SF előtt feltorlódott minden. Péntek délután volt. A hotelba visszaérve gyors átöltözés és irány az utca. A Golden Gate-et nem sikerült közelről megszemlélnem. Hirtelen úgy éreztem, hogy van öt percem, amely alatt két évnyi dolgot kell elintéznem. Kissé csalódott voltam, hogy a városnézésből nem sok lesz. Mindegy, végül is lementem a tengerpartig. És tényleg vannak szép részek. Ahol a tehetős(ebb), fehér, egyetemet végzett középosztálybeliek laknak. Na, az bjutiful. Az ingatlanárakat nézve elámultam: fél millió alatt nem sok minden kapható. AZ is oylan környéken, ahol nem sok fehér, középosztálybeli, képzett ember lakik.

Böhöm Brünhilde

Kalifornia gazdag. Sok a szép új csilivili autó. Aki valamit is ad magára, az fut., fitt és sportos, meg napbarnított. Estefele tele a tengerparti sáv futkározó nőkkel és férfiakkal. A dolgot árnyalja, hoyg egy kétszer kétsávos út mellett loholnak, ahol folyamatos a kocsisor.

Este némi jemeni kaja. Jól meg is ülte a gyomromat. A koffer már bepakolva, vekker beállítva reggel ötre…Rém jó lesz akkor kipattanni és kivezetni a reptérre. Majd megkukkantom San Bruno füstjeit is. Aztán irány Boston…Szeptember 11-én….

Eztán nem lesznek képek, mert a blogspot szerint túlléptem a kvótám...