Fosoda, újságok, gigapizza és Harvard mindenen

Itt sem fenékig tejfel az újságírók élete.Ezt már eleget hallottuk.Ma egy nagy lapnál, a Boston Globe-nál is elmondták. Csökkenő lapszámok, kevesebb előfizető…szóval a szokásos. Közben a minőségi újságírás fontosságát emlegették. De mi az? Mitől minőségi? Hogy az egészet ketten olvassák és csak az egyiküket érdekli? A helyzet persze nem ennyire rossz. De azért aggasztó. Mindenhol egyre több az olyan kolléga aki bármilyen kevésért hajlandó valamit elvégezni, hogy valahogy megéljen. Reggel a globalpost.com-nál pl. azt mondták, hogy egy 4-5 perces leforgatott, megvágott videóért ezer, max kétezer dollárt fizetnek. Miközben itt egy stáb egyetlen napra kb egy ezrest kóstál…

A nap mókáját Ying követte el. Vett magának egy rém fura, vicces cipőt. Majdnem 60 dollárt adott érte. Made in China, de náluk nem kapható.Mit mondjak…Elég feltünő volt benne, ahogy az utcán mászkált, arról nem is beszélve, amikor valahova megérkeztünk…

Érdekes megnézni a szerkesztőségeket, megfigyelni hogy dolgoznak. A menet nagyjából uygan olyan, mint otthon. És ami szintén érdekes, hogy a csoportunkból ki érdekli a legjobban a vendéglátóinkat. Annikával megállapítottuk ma, hogy Finnország és Magyarország a lista leghátulján van…Nálunk nincs semmi izgalmas Amerika számára, nem vagyunk elég nagyok, befolyásosak, háború sem dúl felénk. A toplistát Said vezeti- mindenki kíváncsi arra, hogy hogy dolgoznak, valóban mindenki tálib-e és hogy a nők tényleg burkában járnak-e. Ying is izgalmas a kérdezőknek, mindaddig, amíg rá nem jönnek, hogy a kollegina, aki most utazott életében először külföldre, igencsak hadilábon áll az angollal… India és Törökország jön a képzeletbeli rangsorban: India feltörekszik egyre jelentősebb (gazdasági) hatalom, sokan vannak, atombombája is van…Törökország NATO-tag, és ott a világi állam van veszélyben. Lehet csámcsogni rajta. Argentína a „szomszédban van”, viszonylag nagy, Nigériában van olaj. Egyiptomban a múmiákról nem sok kérdés érkezik, a Balkán sem annyira fontos már, így Macedónia sem top sztori.

Eme kitérő után jöjjenek a bosszantó dolgok. Út előtt érdemes mosni egyet. Meg talán a kevéske szabadidőt, amink lesz New Yorkban, nem éppen mosással szeretném tölteni. Szóval Annikával, a finn-magyar rokonság kapcsán is elhatároztuk, hogy ma mosunk. Sietni kellett, mert a mosoda hatkor zár. Egy angolul kevésbé beszélő kínai hölgy üzemeltette a helyiséget, 3 sarokra a hoteltől. A mosás 75 centtel volt drágább, mint Minneapolisban vagy Friscóban. A mosóporautómatája bedöglött. És Cloroxot akart adni a színes ruháimra, mint mosóport. Majdnem elküldtem…Meg akarta magyarázni, hogy az jó…Persze…Elrohantam venni valamit: nem nagyon volt. Csak egyféle a közeli boltban. Egy részét átöntöttem, viszem magammal. D.C.-ben jól jön majd…

Szóval beüzemeltem a gépet. Átugrottunk a szomszédos kávézóba némi innivalóért. Hmmm…naggyon finom lattét csináltak. Annika rém kényes a cuccaira. Sikítófrászt kap, ha valami bajuk van. Egy pólót korábban kidobott, mert a mosás után icipici folt maradt az alján. Pechjére a mostani mosás is katasztrofális volt…Mindenféle szürke szöszök akadta a fehér cuccaira. Totál kibukott. Panaszkodott a kínai nőnek. Aki végül ingyen átöblítette. A kosz eltűnt. A mosodázás elég uncsi. Kb félóra a mosás, és még ugyanennyi a szárítás. St.Paulban jól felszerelt mosoda volt tv-vel, újságokkal, üdítőautomatákkal. Itt semmi.

A szárítás is drágább itt Bostonban, mint eddig. És a végén észrevettem, hogy az én cumóimon is gyanús foltok vannak…remélem megmenthetőek a ruhák. Legalábbis ezzel nyugtattam magam. Meg azzal, hogy nem kell annyira tüzetesen megnézni…

Este hatalmas pizzát vágtunk be. tényleg nagy volt. Ketten alig bírtunk vele. Ami fura, hogy itt nincs ketchup vagy pizzaszósz külön. Furán néztek rám, amikor kértem. Mondták, hogy sorry, de nincs. helyette apróra vágott, erős pirospaprika és parmezán sajt jár hozzá- a legtöbb helyen így adják. Úgyhogy nem lehet jól eláztatni a tésztát. Viszont az üdítőket –legtöbbször- ingyér után lehet tölteni.

Megszemléltem este a Harvard campusát…Impozáns. Meg a Harvard shopot is. Minden, de tényleg minden kapható Harvard felirattal. Még gyerekméretben is! Persze borsos áron. Még Ralph Lauren pólón is díszeleg az egyetem neve. A szokásos pohár, bögre, füzet, táska, nadrág, sapka, koffer, könyvjelző, egérpad, stb. mellet koton is kapható. Said látta. Hát, nem tudom…lehet, hogy jobban megy tőle…?